rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Livtánia: törékeny sikertörténet


Insight

Livtánia: törékeny sikertörténet

Litvánia gazdasága mélyrepülésben volt a válság első éveiben, mára azonban a megszorításoknak köszönhetően ismét az unió éltanulói lettek. Július elsejétől a balti ország látja el az uniós elnökséget.

- Talán Litvániában sem tudja mindenki, hogy a hárommilliós ország tölti be az uniós elnökséget a következő hat hónapban. Az ország nagyon megszenvedte a válságot, de végül erősebben került ki belőle.

Itt van például egy igazi litván sikertörténet. A három fivér – ketten közülük fizikusok – alig két éve alapítottak meg cégüket. Olyan elektronikai alkatrészeket gyártanak, amelyeket a lézertechnológiákhoz, a fegyvergyártásban és a gyógyszeriparban használnak. Mára Németországba, Japánba és az Egyesült Államokba is exportálnak. Mi a siker titka?

- Kis ország vagyunk és itt minden gyorsan megy – mondta a Brolis félvezetőgyár igazgatója, Dominykas Vizbaras. – Itt megvannak a feltételek az új cégek számára, befektetési alapok az induló vállalkozásoknak és nagyon jó bankrendszer – tette hozzá az üzletember.

Néhány éve Litvánia nagyon megszenvedte a válságot. 2009-ban az exportra termelő gazdaság 15 százalékkal zsugorodott. Az akkori kormány pedig fájdalmas orvosságot írt fel. A drámai megszorítás idején Ingrida Šimonytė volt a pénzügyminiszter.

- A megszorítás egyötöde volt adóemelés, négyötöde pedig kiadáscsökkentés – magyarázza a politikus. – Mi szerencsére nem sokáig éltünk a lehetőségeinknél jobban, ezért könnyebb volt a visszaút is. Más országokkal ellentétben nem voltak komoly szerkezeti problémáink, ez máshol komoly gondokat okozott – tette hozzá Ingrida Šimonytė.

A litván példa lenne a követendő?

Miközben Európában sokáig vitatkoztak a megoldáson, a Balti országok elsőként léptek és úgy tűnik, a megoldásuk bevált. 2010 óta Litvánia gazdasága növekszik, bár ezért nagy árat fizettek. Alacsonyabbak a fizetések, a nyugdíjak és segélyek is, befagyasztották a minimálbért és emelték az áfát. Ma az átlagos fizetés 600 euró, 180 ezer forint körül van.

- A minimálbér 250 euró körül van, de a fűtési szezonban ennek a fele is elmehet a rezsire – mondta egy szakszervezeti aktivista, Snieguolė Andruškaitė. – Mi is emberi lények vagyunk és vannak más szükségleteink is – tette hozzá.

Lilija a havi 300 euró körüli nyugdíjával szerencsésnek számít. De nem tudja, ki fogja fizetni a következő generációk ellátását. – Félmillió ember hagyta el az országot, ez hatalmas probléma – mondta Lilija Morkuniene. Szerinte nagy gond, hogy szinte csak idősek maradtak Litvániában.

- Egyre többen mennek külföldre, hiszen ez könnyű, és ott vannak lehetőségek. Csak meg kell próbálni – mondta egy diák, Linas.

- A kivándorlás nem megoldás a problémára. Vissza kell jönni és megteremteni a saját jövőnket – tette hozzá egy másik fiatal, Zivile Marija.

Martynas szerint viszont Nyugat-Európában unalmas az élet, hiszen ott már mindent elértek. Litvánia viszont izgalmas, hiszen sokat kell küzdeni és ez jó.

Mit hoz a jövő?

- Azt hiszem, minden tagállamnak fontos szerepe van az unióban, de Litvániának ezen felül nagyon sok hasznos tapasztalata van például a gazdasági reformokban. Nem csak a mostani válságra adott válaszokra gondolok, hanem a rendszerváltás idején végrehajtott átalakításra is – mondja Ramunas Vilpisauskas, a Vilniusi Egyetem Nemzetközi kapcsolatok Intézetének igazgatója.

- Van tapasztalatunk a keleti szomszédainkkal, az unió keleti szomszédságával való együttműködésben, a regionális együttműködésben. Az elmúlt években előtérbe került a balti és az északi együttműködés az Európai Unió keretein belül. Ilyen például, amikor az uniós csúcsértekezletek előtt a három balti ország a három északi országgal egyeztet az álláspontjukról. De van szélesebb körű egyeztetés is, amelyben például a nem uniós tag Izland is részt vesz – tette hozzá a professzor.

Litvánia ma is küzd a szovjet múlttal, ami nagyban befolyásolta az ország fejlődését is 1990 óta. Ez lehet a magyarázat arra is, hogy töretlen az Európa iránti lelkesedés, mondta Ramunas Vilpisauskas.

- Az Európai Unióba vetett bizalom a 2004-es csatlakozás óta folyamatosan magas. Szerintem ennek az az általánosan elterjedt nézet az alapja, hogy az országnak vissza kell térnie Európába. Ez volt a 90-es évek egyik jelmondata is. Szerintem ez az érzés táplálja az unió iránti rokonszenvet, nem pedig valamilyen gazdasági érdek vagy anyagi haszon reménye.