HIRDETÉSDalia Grybaouskaite, a megrögzötten Európa-párti litván elnökasszony országa lesz július elsejétől az Unió soros elnöke.
Hazájában Grybaouskaite volt az első nő, akit államfővé választottak. Korábban EU-biztos volt Brüsszelben, így tökéletesen ismeri az Unió útvesztőit, az unió iránti elkötelezetsségéért pedig nemrég Nagy Károly-díjat kapott. Az Euronews Vilniusban készített interjút vele.
Euronews: Elnök asszony, az EU soros elnöksége miatt reflektorfénybe kerül Litvánia. Gondolom, igyekeznek ebből a legtöbbet kihozni. Hat hónap azonban rövid idő, és gyakran látjuk, hogy néhány nehéz ügy átkerül a következő elnökség asztalára. Tekintettel erre, mik a céljaik, és mit tudnak majd ezekből megvalósítani?
Dalia Grybaouskaite: Az eddigi soros elnökök általában több mindent szeretnének elérni, mint amennyit valójában lehet. Ez ugyanis nemcsak a soros elnökségen múlik, hanem minden intézményen, a tagállamokon, a Parlamenten és a Bizottságon is. Ami az idei legforróbb témát illeti, az minden bizonnyal az Unió 2014 és 2020 közötti költségvetésének kidolgozása lesz.
A gazdasági nehézségek közepette forrásokat kell találnunk, pénzügyi forrásokat, méghozzá minél hamarabb, már a jövő év elejére. Ha késésben leszünk, az azt jelenti, hogy a pénzügyi források is késnek majd.
- Mit jelent egy európai átlagembernek, ha sikerül ezt megvalósítani?
- Ha sikerrel járunk – már amennyire ez lehetséges, hiszen több mint 70 programot kell megtárgyalnunk -, akkor 2014-től új programok indulhatnak el, új források érkezhetnek, főként a fiatalok munkanélküliségének csökkkentésére. A fiataloknak pénzre és munkahelyre van szükségük. Az ő jövőjük a soros elnökségen, a Parlamenten és a tagállamokon is múlik.
- Egy hárommillió lakosú ország, amely nem tagja az euróövezetnek, képes befolyásolni az Európai Unió politikáját, amelynek középpontjában az euró körüli viharok állnak? Nem érzi a partvonalon kívülinek magát?
- Nem, mert minden fontos döntést – függetlenül attól, hogy az eurózóna országai egyeztettek-e már előtte – mind a 28 tagállamnak meg kell erősítenie, júliustól pedig már Horvátországnak is. Vagyis mindannyian részt veszünk a döntéshozatalban.
- Az integráció jövőjének kulcskérdése az, ami az euróövezetben történik. Szóba jött, hogy egyfajta gazdasági kormányzást vezessenek be az eurózónában, legyenek rendszeres csúcstalálkozók, legyenek intézményi változások. Ez viszont azt jelenti, hogy egyre nő a különbség az övezet tagjai és a többi állam között.
- Ezzel azért vitába szállnék. Az igaz, hogy az euróövezetnek lehet saját vezetősége, azonban a gazdasági nehézségek, az államadósság problémái közösek. Olyan országoknak is vannak gondjai, amelyek nem használják az eurót, tehát ez általános probléma. Ez nem eurókrízis, hanem pénzügyi-gazdasági válság, az államadósság válsága, és nem feltétlenül az eurózónához kötődik.
- Tehát nem tart attól, hogy az övezeten kívüliek háttérbe szorulnak?
- Eddig ez nem történt meg, és remélem, hogy ezután sem fog.
- Továbbra is azt tervezik, hogy 2015-ben bevezetik az eurót? A litvánok nem igazán lelkesek ez ügyben, és nem is lehet felróni ezt nekik, hiszen manapság nem túl népszerű az euróövezethez tartozni.
- Természetesen vannak félelmek az emberekben, valószínűleg inkább azokban az országokban, amelyek nem annyira fegyelmezettek, és nem jól gazdálkodtak. Nálunk viszont, egy kis országban, amelynek nagyon nyitott és liberális a gazdasága, már most de facto az euró a fizetőeszköz, hiszen a nemzeti valutánk árfolyamát rögzítették az euróhoz, nem lebegő az árfolyam. Tehát tulajdonképpen már van eurónk, de nincs hozzá monetáris politikánk, szükség esetén nem tudunk leértékelni, mint ahogyan azt más országok tették. Valójában megvan az eurónk ha a kötelezettségeket nézzük, de nincs meg, ha a jogokat.
- Tehát akkor is bevezetik, ha a lakosságnak csak az egyharmada támogatja ezt?
- Megpróbáljuk elmagyarázni az embereknek. miért jó ez nekik.
- Népszavazás is lesz erről? Lengyelországban ezt tervezik.
HIRDETÉS- Nem. Úgy vélem, hogy a konzultáció az emberekkel nem csak népszavazás útján lehetséges. 2004-ben Litvániában népszavazás volt az uniós tagságról, és a csatlakozási szerződésünkben benne van, hogy amint Litvánia készen áll, csatlakozni fog az euróövezethez. Ez azt jelenti, hogy az a népszavazás már megadta a felhatalmazást. Természetesen további magyarázatok szükségesek a jelenlegi nehéz helyzetben, tudni kell beszélni az emberekkel.
- A két másik balti állammal együtt az ön országában is szigorú megszorító intézkedéseket vezettek be a válság kitörésekor, és sikerült is a növekedést újra beindítani. Miért működött ez Litvániában, és miért nem Görögországban vagy Spanyolországban?
- Igen, nagyon kemény intézkedéseink voltak, mert másként nem ment volna. A kiadáscsökkentő intézkedések csak ideiglenesek lehetnek. Litvániában ez két évig tartott, azzal az ígérettel, hogy ezt kompenzáljuk majd a nyugdíjak és más juttatások esetében, most ezt tesszük. Másfél évvel ezelőtt kezdtünk talpra állni, miután 2009-ben 15 százalékkal csökkent a GDP. Az, hogy túljutottunk ezen a helyzeten, azért volt lehetséges, mert az emberek bíztak bennünk, és mert megígértük, hogy csak átmeneti intézkedésekről van szó, és ellentételezni fogjuk az emberek kieső bevételeit.
- Lehet, hogy amiatt is működött ez a politika, mert egy kicsi és nyitott gazdaságról van szó, amely az exportra épül, és az átlagjövedelem alig több mint 600 euró?
- Azt hiszem, nemcsak emiatt működik a rendszer, hanem azért is, mert el tudtuk magyarázni az embereknek, mit miért teszünk, képesek voltunk konszenzusra jutni, és a politikusoknál kezdtük a takarékoskodást. Az én fizetésemet például 30 százalékkal csökkentettük.
HIRDETÉS- Térjünk át az energiaügyekre. Litvánia 100 százalékosan az orosz gáztól függ, és a Gazprom sokkal többet számláz Önöknek, mint a szomszéd országoknak. Ki tudnak törni ebből a függő helyzetből?
- Igen. Most építjük a cseppfolyósítottföldgáz-tárolónkat, a jövő év végére elkészül, és 2015 elejétől a szükségleteink felét ebből az LNG-terminálból tudjuk majd fedezni. Az árammal is hasonló a helyzet, 2015 elejétől Svédországgal lesz összeköttetésünk, és építünk másik vezetékeket is Észtországgal és Finnországgal. Teljesen beépülünk a Nordpoolba, az északi energiahálózatba 2014 végére, 2015 elejére.
- Ezek szerint csak évekről van szó, nem évtizedekről.
- Két évről van szó. Ezt kell túlélnünk. Igaza van, valóban 30 százalékkal többet fizetünk a gázért, mint például Németország.
- Ennek a magas árnak köze van ahhoz, hogy Oroszországgal szemben határozott az álláspontjuk?
HIRDETÉS- Nem csak politikai állásfoglalásról van szó, hanem az energiáról is. Az Európai Unió energiareformjának harmadik csomagját vezetjük be, olyan törvényt hozunk, amely kötelezővé teszi az energiahálózatok és az ellátás különválasztását. Megpróbálunk függetlenné válni Oroszországtól, és ennek természetesen nem örülnek.
- Szükség van még erre a keménységre 23 évvel azután, hogy függetlenné váltak Oroszországtól?
- Úgy vélem, hogy az az ár, amelyet az energiáért fizetünk, azt jelzi, hogy Oroszország még mindig politikai és gazdasági nyomásgyakorlásra használja energiaforrásait.
- Egy utolsó, személyesebb kérdés: meglehetősen szokatlan, hogy egy államfő feketeöves karatés.Honna jön ez?
- Azt még fiatalként szereztem.
HIRDETÉS- Lehet páhuzamot vonni a politika és a harcművészet között?
- Azt hiszem, a harcművészet nemcsak a fizikai állapotról szól, hanem egy életfilozófiáról, a fegyelemről, az elkötelezettségről és arról, miként érjük el a célunkat. Ez minden munkára érvényes, így a politikára is.