rendkívüli hír

Két napot töltött 30 méter mélyen- túlélte

Éppen ezt olvassa:

Két napot töltött 30 méter mélyen- túlélte

Betűméret Aa Aa

Két napig küzdött az életéért egy nigériai férfi, aki hajótörés szenvedett, és az elsüllyedt roncsban rekedt a tenger alatt- szerencséjére úgy, hogy egy légbuborék vette körbe. Harrison Okene, a Jascon-4 elnevezésű vontatóhajó szakácsa biztos volt benne, hogy meg fog halni, egészen addig, amíg a baleset utáni második napon egy fénycsóva fel nem villant előtte a sötétben.

A 29 éves férfi éppen a vécén volt, amikor a hajó az erős hullámzás miatt felborult május 26-án, mintegy 30 kilométerre a nigériai partoktól.

A hajó felfordulásának pillanataiban Okene éppen vécén volt. Amikor a víz betört a hajótestbe, a férfi gyorsan kinyomakodott az ajtón.

“Koromsötét volt, ahogy jöttem ki a mosdóból, és megpróbáltam a vészkijárat felé nyomulni. Hárman voltak előttem, de egyszercsak a víz teljes erővel elsöpörte őket. Tudtam, hogy meghaltak. “- idézte fel a sokkoló részleteket.

A víz a férfit is elsodorta, így egy tiszt kabinjához tartozó mosdóban kötött ki. Közben a hajó nekiütközött az tengerfenéknek. Okene legnagyobb meglepetésére még ekkor is lélegzett, méghozzá egy légbuboréknak köszönhetően, ami éppen abba a helyiségbe szorult, ahová a férfit a víz besodorta.

“Ott lebegtem a teljes sötétségben, és arra gondoltam, itt a vég. Mindig az járt a fejemben, hogy a víz egycsercsak feltölti majd a kabint, de ez nem történt meg. “- mondta a férfi. “Rettentően éhes, de méginkább szomjas voltam. A sós víz szétmarta a nyelvemet.”- tette hozzá.

Semmilyen enni-vagy innivalója nem volt. Csak az alsónadrágját viselte, így lebegett egy egész napot a vécében, a felfordult kézmosóba kapaszkodva, hogy a víz felett tudja tartani a fejét. Később kiúszott a tiszt kabinjába, ahol kibontotta a falat, és abból épített magának támasztékot.

Érezte: nincs egyedül a sötétben. “Nagyon fáztam, és nagyon sötét volt. Nem láttam semmit. De éreztem, hogy a közelemben holttestek vannak, és hallottam, ahogy halak lakmároznak belőlük. Horrorisztikus volt.”

Két napos szenvedést követően Okene meghallotta a holttestek összegyűjtésére küldött búvárcsapat zaját. “Egy kalapáccsal ütötték a hajó oldalát. Lebuktam a víz alá, itt találtam egy vízvezetéket. Elkezdtem vele a hajó oldalát gyepálni, remélve, hogy meghallanak.” A búvárok betörtek a hajóba, és Okene meglátta egyikük fejlámpájának fényét. “Lebuktam a víz alá, és megérintettem a testét. Integettem a kezemmel is, amitől ő teljesen megrémült.”

A búvárok oxigénmaszkot rögzítettek a férfira, búvárruhát adtak rá, és felhozták a 30 méteres mélységből több mint 60 órával azután, hogy a hajó elsüllyedt.

Majdnem ugyanennyi időt kellett ezután eltöltenie egy dekompressziós kamrában, hiszen ha a felszínre hozatalt követően rögtön kiteszik a felszíni nyomásnak, akár meg is halhatott volna.

A szakács megmenekülését csodának tartja, de a sötétségben és a vízben eltöltött pár nap emléke még mindig kísérti.

“Amikor otthon fekszem az ágyamban, még mindig úgy érzem néha, mintha süllyednék, és a tengerben lennék.”- idézte fel a férfi elborzadva. “Nem tudom, miért nem töltötte fel a víz a kabint. Istenhez fordultam- ő tette ezt a csodát.”