rendkívüli hír

Nagy számok egy kis fesztiválon

Éppen ezt olvassa:

Nagy számok egy kis fesztiválon

Betűméret Aa Aa

Félhomályos terem, füstölő a zongora tetején, ígéretes hangulat.

A zongorához leül egy hórihorgas ember, fekete bőrén szinte világít feher fejfedője és fehér sálja. Majd besétál egy törékeny talján trombitás, csíkos póló, kockas nadrág. Látványuk sem utolsó, de halvány a következő hallványhoz képest. Ami jön, az minden képzeletet felülmúl.

A kubai Omar Sosa és az olasz Paolo Fresu koncertje a Fort en JAZZ fesztivál egyik csúcspontja a Lyon melletti Francheville-ben. A jazz és a world music találkozása, karibi-mediterrán színekkel.

A zongorista adja az alapot a trombita elnyújtott, lírai hangjaihoz, aztán szinte észrevétlenül váltanak, latinos ritmusokra felelnek bebopfutamok. Sosa bokáján és csuklóján csörgők, minden mozdulata felér egy ritmusszekcióval. Fresu gyűrűjével kopog a hangszerén, szüntelen a párbeszéd.

Egymás minden rezdülésére figyelnek. A dallamok mint szerelmesek fonódnak egymásba. Néha a zongorista felállva játszik, így inspirálva újabb ás újabb magasságokba a trombitást. Széles a spektrum, balladát szintetizátoros groove-ok követnek, dobprogrammal, effektekkel a trombitán.

A zene mindent megváltoztat bennünk, soha nincs két egyforma este – mondja két dal között Fresu. A következő számnál az egymásra épülő improvizációk közben a zongorista felnevet. Csak sejthetjük, mit éreznek. Nincs szebb, mint a titkos, a cinkos, az összekacsintó egymást keresés.

A végén a zongorista bekapcsol egy afrikai dalt, törzsi ének hangjai szólnak. Otthagyja hangszerét, két csörgőt rázva, sámánszerűen megy oda társához. Lassan elhalkulnak. Egy kitartott trombitahang, és vége. Teljes a varázslat.

- Szardínián ismerkedtünk meg, úgy tíz éve, amikor ott koncerteztem – idézi fel a kezdeteket lemezdedikálás közben az Euronews kérdésére Sosa. – Paolo egy fán ülve trombitált, amikor először találkoztunk. Azóta rendszeresen játszunk együtt, amellett, hogy vannak saját zenekaraink is.

- A múlt héten Skóciában léptünk föl Trilok Gurtu ütőhangszeressel. A koncepció ilyenkor sem változik, csak még szabadabban lehet improvizálni. Többnyire azonban ketten játszunk – teszi hozzá Paolo Fresu

Francia hangfolyam
A varázslat a szünet után folytatódik a francia Impérial Quartettel, amely tavaly megnyerte a Vienne-i Jazzfesztivál tehetségkutatóját. Ütős zene, minden szempontból. A transz és Afrika találkozása a zenei boncasztalon.

A két szaxofonos Damien Sabatier és Gérald Chevillon, a dobos Antonin Leymarie, a basszusgitáros Joachim Florent és az ütőhangszeres vendégmuzsikus, Ibrahima Diabaté fantasztikus hangkavalkádot teremt. A két baritonszaxofon látványnak sem utolsó, hangjuk őserővel tölti be a teret.
A basszusgitárost kivéve mindenki játszik ütőhangszereken is. A szaxisok sokszor egyik kezükben hangszerük billentyűit gyűrik, a másikkal kolompot ütögetnek, hol dobverővel, hol késsel, villával.

Afrikai ritmusokra rockos basszusfutamok felelnek, keleti dallamok kortárs elemekkel keverednek. Néha kakófónia, de aztán a végén minden összeáll.
Frank Zappa elégedetten csettint valahol.

A fesztivál programját ide kattintva találja!