rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Szíria: egy megosztott nemzet haláltusája


Szíria

Szíria: egy megosztott nemzet haláltusája

A szíriai polgárháború sokkal bonyolultabb annál, mint amit a felszínes szemlélő gondolhat róla: nem csupán Bassar el-Aszad elnök hívei és ellenfelei, vagyis a “gonosz elnyomó kormány” és a “szabadságért küzdő jók” harcáról szól.

A mostani elnök, Bassar al-Aszad 2000-ben vette át a vezetést édeaspjától, Hafez el-Aszadtól, aki 30 évig volt Szíria vezetője.

A polgárháború története

A fiatalabb Aszad elleni felkelés 2011 márciusában kezdődött Deraában. Az egész felkelés abból indult ki, hogy néhány tinédzsert, akik forradalmi jelszavakat firkáltak egy iskolafalra, letartóztattak. A diákok letartóztatása elleni szimpátiatüntetésen a szíriai biztonságiak több tiltakozót is megöltek. Mindez az elnök lemondását követelő tüntetésekhez vezetett májusban. 2011-ben a feszültséget még csak vidéken lehetett érezni, Damaszkusz békés volt. A megmozdulások főleg a fővárostól távol eső olyan területeken zajlottak, amelyek hagyományosan kormányellenes vonalat képviseltek, mint például Homsz vagy Hama, és nem öltöttek óriási méreteket.

De a forradalmi hangulat gyorsan terjedt. Olaj volt a tűzre, hogy a kormány kíméletlenül lépett fel a tüntetők ellen: 2012 februárjában tankokat küldtek Deraába, és rakétákkal lőtték Homsz városát, ezzel 700 embert megölve, köztük civileket is.

2012-ben a konfliktus átterjedt Damaszkuszra és az ország második legfontosabb városára, Aleppóra is, ahonnan maga Bassar el-Aszad családja is származik. Ahogy a harcok elfajultak, a pokolgépes támadások is megszaporodtak. Ezzel párhuzamosan a kormányerők és az ellenzék elindították a maguk nyilatkozatháborúját: az elnök támogatói terroristáknak titulálták a felkelőket, akik az al- Kaidával lepaktálnak, míg az ellenzékiek azt állították, a biztonsági erők rejtették el a bombákat, hogy így járassák le felkelőket, rájuk fogva a több civil életet is kioltó merényletek kitervelését.

A konfliktus háttere

A konfliktus mögött húzódó okok elsősorban a szíriai társadalom nemzetiségi és vallási megosztottságára vezethetőek vissza. A lakosság mintegy 10-15%-át kitevő kurdok elnyomása az élet több területén is érezhető, de még ennél is fontosabb az a feszültség, amely az ország 75%-át kitevő szunnita lakossága és a mindössze 6 százaléknyi alavita között tapasztalható.

A szunniták évekig háttérbe szorítva érezték magukat a kis arányuk ellenére az elitet alkotó alavitákkal szemben, hiszen Bassar el-Aszad elnök és köre is az iszlám síita ágát képviselő alavita felekezethez tartozik. Ennek a kis csoportnak a kezében van Szíriában az országot ténylegesen uraló hadsereg és államrendőrség, és a forradalom előtt az állami vezető posztok legtöbbjét is birtokolták.

A rendet Szíriában Bassar el-Aszad elnöksége alatt kegyetlen rendőrállam tartotta fent, biztosítva az alavita elit kiváltságait. Mindez keserűséget szült, és a szunniták az arab forradalom lendületét meglovagolva elérkezettnek látták az időt, hogy elűzzék az őket háttérbe szorító kormányt, és ehhez a harcukhoz széles tömegek támogatását is képesek voltak elnyerni, hiszen a szíriaiak egy része is elégedetlen volt az országban zajló folyamatokkal. Így például a fiataloknál betelt a pohár a munkanélküliséggel és az alacsony bérekkel, a korrupcióval és a szigorú diktatúrával, azzal, hogy csak egy pártra lehetett szavazni, és üldözik az eltérő politikai véleményt képviselőket.

Az immár harmadik éve tartó konfliktus megoldása azért sem haladt előre, mert a szíriai ellenzék is megosztott- több szervezetet is alakítottak, köztük a Nemzeti Koalíció a Szíriai Forradalomért és Ellenzéki Hadseregért elnevezésűt, amely egységes és jól szervezett mozgalmat szeretne létrehozni, de gyenge maradt, mert legtöbb vezetője száműzetésben él, ráadásul ellenlábasa a Szíriai Nemzeti Tanács és a Nemzeti Koordinációs bizottság is.

Ugyanígy a csatatéren is megvannak az ellentétek: a lázadó csoportok nem csak a kormány, hanem egymás ellen is harcolnak. A Szabad Szíriai Hadsereg olyan kisebb milíciákkal küzd, amelyek helyi vezetőkhöz hűek.

A helyzetnek az sem kedvez, hogy a nyugati hatalmak nehezen boldogulnak Szíria ügyével. Míg például a líbiai konfliktus eszkalálódásakor nem ütközött ellenállásba az ENSZ-ben a légtérzár elrendelése, sem a lázadók felfegyverzése, addig Szíria mellett egy szuperhatalom áll: Oroszország, amely eddig az ENSZ összes, Szíriára vonatkozó megszorító intézkedését megpróbálta elgáncsolni, és továbbra is szállítja az Aszad-rezsimnek a fegyvereket, ugyanakkor megpróbálja megakadályozni a lázadók felfegyverzését.

Amíg Nagy-Britannia és Franciaország az utóbbi hetekben azt próbálja bizonyítani, hogy a kormányerők már halálos szaringázt is bevetnek a saját állampolgáraik elleni támadásokban, addig Oroszország nem fogadja el az általuk elővezetett bizonyítékokat.

Ennek ellenére a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G8 csúcstalálkozó résztvevői- köztük Oroszország- június 18-án kedden közös állásfoglalást adtak ki Szíriával kapcsolatban. A nyilatkozat szerint arra törekszenek, hogy mielőbb tárgyalóasztalhoz ültessék Szíria vezetését és az ellenzéket. Döntöttek arról is, hogy további másfél milliárd dollár humanitárius segélyt küldenek a térségbe.


Térkép a szíriai konfliktusról, 2013. június


Az ENSZ szerint eddig 80 ezer ember halt meg a konfliktusban, habár ezt a számot nehéz megerősíteni, tekintettel rá, hogy a halálesetek számát a kormányerők és az ellenzékiek is másként jelentik.

Több mészárlás is kísérte a konfliktust: a legnagyobb Hulában volt 2012 májusában, amikor 49 gyereket is megöltek a kormány katonái.

Az ENSZ azzal vádolta meg a kormányhoz hű erőket, hogy megszegték a nemzetközi jogot azzal, hogy civileket is támadnak.

Mintegy 1,6 millióan menekültek el Szíriából a környező országokba: Libanonba, Jordániába, Irakba és Törökországba, de összesen mintegy 4, 25 millió embernek kellett elhagynia korábbi otthonát.

Szíriaiak elmondása szerint a középosztály teljesen lecsúszott, az emberek elvesztették értékeiket, a gyerekek nem tudnak iskolába járni a háborús helyzet miatt, sokan mégis úgy döntenek, inkább maradnak Szíriában, a családjuk körében, nem hagyják hátra még megmaradt értékeiket, otthonukat és tehetetlen, öreg, beteg családtagjaikat.

A menekültek többnyire szörnyű körülmények között élnek a határmenti menekülttáborokban.

A konfliktus a történelmi helyszíneket sem kímélte: az UNESCO az ország hat világörökségi helyszínének mindegyikét veszélyeztetetté nyilvánította. A világszervezet elsősorban a heves harcok sújtotta Aleppó óvárosának állapotáért aggódik.


Halálos áldozatok, menekültek és kitelepítettek száma, 2013. június

Húzza az egerét a térkép fölé, így megjelennek a számadatok!