rendkívüli hír

Nem tör Merkel helyére legnagyobb riválisa

Éppen ezt olvassa:

Nem tör Merkel helyére legnagyobb riválisa

Betűméret Aa Aa

Angela Merkel német kancellár pártján belüli legnagyobb riválisaként emlegetik az 54 éves Ursula von der Leyen munkaügyi és szociális minisztert. A konzervatív politikus a szeptemberi választásokon ennek ellenére Angela Merkelért kampányol. A politikuscsaládból származó, nőgyógyászból lett képviselőnek hét gyermeke van, tizenháromtól huszonöt évesig. Az Euronews munkatársa, Kirsten Ripper kérdezi őt.

Euronews: Ön egy olyan ország munkaügyi minisztere, amelyben annyira alacsony a munkanélküliség, hogy a többi európai ország biztosan irigyli ezt. A pályakezdők körében például nyolc százalék alatt van, ez Európában a legalacsonyabb arány. Hívná a válságországok fiataljait Németországba?

Ursula von der Leyen: Nézzük meg, hol van a legtöbb munkalehetőség Európában. Észak-Európa országai, Németország, Ausztria vagy Hollandia biztosan tele van betöltetlen álláshelyekkel. Csak Németországban egymillió munkahelyre keresnek embereket, és harmincháromezer helyre keresnek tanulókat, gyakornokokat vagy teljesen kezdőket. A kérdésére tehát ez az egyik válaszom. De ennél is tovább kell mennünk. Különösen a dél-európai országokban élő embereknek kellene élniük a szabad munkaerőáramlás lehetőségével. Ez egy hatalmas értéke Európának, nagyon sokáig küzdöttünk érte. Ezt tudjuk ajánlani a fiataloknak is.

- Szóval ezzel fogná ki a szelet bírálóinak vitorlájából, akik azt mondják, az lenne a legokosabb, ha távol tartanánk magunkat a válságországoktól?

- Azt hiszem, egy olyan helyzetben, amikor hatmillió fiatal elkeseredetten próbál munkát vagy szakmai gyakorlati helyet találni magának, újfajta válaszokat kellene keresnünk erre a kérdésre. Hogy számukra is biztosíthassuk a jövőt. Ha valahol vannak munkalehetőségek, nekik is jó és amúgy is helyes, ha az állástalan a fiatalok valamilyen új ismereteket szereznek. És majd egyszer visszatérnek saját országukba, vagy továbbállnak egy másik európai államba. Inkább találjanak munkát maguknak valahol Európában, mint egy másik földrészen.

- Az elmúlt hónapokban rengeteget cikkeztek a németországi szegénységről – köztük a munkások szegénységéről. Mit gondol a kötelező minimálbér bevezetéséről és a szociális juttatások emeléséről?

- Ami a minimálbért illeti, van tizenkét olyan ágazat az ipari és az üzleti szektorban, amelynél létezik kötelező minimálbér, és jók a tapasztalatok vele. Németországban hagyományosan fontos a szociális partnerség, a szakszervezetek és a munkaadók minden munkaügyi kérdést megtárgyalnak. Éppen ezért ők jobban tudják, hogyan lehet úgy megállapítani a minimálbér összegét, hogy az korrekt legyen, és ne veszélyeztessen munkahelyeket.

- És a szociális juttatások?

- A 2005-től hatályos Hartz IV-szabály alapján a munkanélküliek a havi létfenntartáshoz 382 eurót kapnak. De ennél tovább kell menni, és olyan munkalkehetőségeket kell biztosítani számukra, amellyel visszatérhetnek a munka világába, és gondoskodhatnak maguk fenntartásáról. Ez a német gazdaság helyzetének köszönhetően egyre inkább lehetséges. A munkanélküliség határozottan csökken Németországban. Éppen ezért nem lenne bölcs dolog növelni a munkanélküli segély összegét, ezzel csak távol tartanánk az érintetteket a munkaerőpiactól.

- Ön elkötelezett a női egyenjogúság iránt. Lehet jövője a női kvótának a vezetői állásokban?

- Most van itt az idő, hogy kimondjuk, a nők ne csak a munkaerő nagy részét alkossák, hanem ez legyen így a vezetők között is. Erről szól majd a nagyvállalatok vezetőségében a női kvóta. Míg Németországban a közepes vállalatok vezetői között harminc százalék a nők aránya, csak nagyon kevés nő kerül be a nagyvállalatok igazgatóságaiba vagy más döntéshozó testületeibe. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy a folyamatokat fel kell gyorsítani. Azt hiszem, minden ágazatban megértik, ha kereteket szabunk nekik. 2020-ra a nagyvállalatoknál is nőknek kell betölteni a vezetői helyek harminc százalékát. Tanulmányok igazolják, hogy jobb eredményekre képesek azok a cégek, amelyeknél férfiak és nők is ülnek a vezetői testületekben. Nem azért, mert a nők jobbak lennének, hanem mert teljesen másként reagálnak mint a férfiak, szélesebb látókörrel mérik fel a kockázatokat és az esélyeket is. Ezt a modern felfogást kellene magunkévá tenni Németországban is.

- Engedjen meg egy személyes kérdést. Hét gyermeke van, ráadásul az Alzheimer-kórral küzdő édesapját, a volt alsó-szászországi miniszterelnököt, Ernst Albrechtet is ápolja. Hogyan fér össze a család és a karrier?

- Pályám elején még nyilván nem volt hét gyermekem. De fiatal orvosként én is megtapasztaltam, hogy milyen nehéz megoldani a gyerekek nappali felügyeletét, és milyen nehéz meggyőzni a munkáltatót arról, hogy alakítsuk kicsit rugalmasabban a munkaidőt. Azt hiszem, nekem ez volt a legnehezebb akkortájt. De ugyancsak fontos volt, hogy a férjem, a gyermekeim apja is kérvényezte, több időt tölthessen el a gyerekekkel. Szerintem ezt az anyáknak is kérniük kellene. Úgyhogy remélem, egy napon már nem a nők gondja lesz, hogy miként tudják összehangolni a munkájukat vagy a karrierjüket a családjukkal, hanem a fiatal párok kapnak lehetőséget megoldást találni, és az apák és anyák egy bizonyos kereten belül megtehetik majd ezt. Így rájöhetnek, hogy a legnagyobb feladat és a legjobb dolog Európában: igent mondani a gyerekvállalásra.

- És mit gondol a németországi alacsony születésszámról?

- A fejlett országokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy azokban az országokban, amelyekben sok a jól képzett, iskolázott fiatal – és hál’ Istennek Németország is ilyen – több gyerek születhet, ha biztosítottak a feltételek a család és a munka összehangolására, az anyák és az apák számára egyaránt. Ilyen esetekben ugyanis bátrabban vállalnak a családok második vagy harmadik gyereket. Németországban a család és a munka összeegyeztethetetlenségének nagy hagyománya van. De az elmúlt években történt elmozdulás, jófelé indultak el a dolgok. Azt látjuk, hogy a születésszám csökkenése megállt, de még időnek kell eltelni ahhoz, hogy demográfiai fordulat következhessen be.

- A kormányban – már persze a kancelláron kívül – ön az erős asszony, határozott elképzelései vannak, és eltökélten viszi végig azokat. Mondjuk, nemrég egy ismert német újságíró, Nikolaus Blome Angela Merkelt épp a tétovázás művészének nevezte. Ön jobb kancellár lenne nála?

- Semmiképp sem. Szerintem minden generációnak megvan a maga kancellárja. Az én generációm jól van képviselve: az ország kancellárját az én nemzedékemből Angela Merkelnek hívják. És ha megnézi, hogy milyen kitűnően vezette Németországot nagyon nehéz időszakokban – előbb a gazdasági válság, majd most az euróválság idején – nagy esélynek foghatjuk fel, hogy olyan ember irányítja a kormányt, aki iránt nemcsak hogy nagy a bizalom, de fenntartható politikát is folytat.

- Önnek nem probléma, hogy intenzíven kell kampányolnia a kereszténydemokraták mellett?

- Épp ellenkezőleg. Ez az én pártom. Persze, van, amiért érdemes harcolni, és én ezt a magam részéről nagyon elkötelezetten teszem.

- Például azért, hogy az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket?

- Ez is egy fontos téma, vannak is róla viták, amelyeket valószínűleg ősszel kell majd megvívni. Most egyelőre más témák vannak terítéken.