rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Nem tör Merkel helyére legnagyobb riválisa


Világ

Nem tör Merkel helyére legnagyobb riválisa

Angela Merkel német kancellár pártján belüli legnagyobb riválisaként emlegetik az 54 éves Ursula von der Leyen munkaügyi és szociális minisztert. A konzervatív politikus a szeptemberi választásokon ennek ellenére Angela Merkelért kampányol. A politikuscsaládból származó, nőgyógyászból lett képviselőnek hét gyermeke van, tizenháromtól huszonöt évesig. Az Euronews munkatársa, Kirsten Ripper kérdezi őt.

Euronews: Ön egy olyan ország munkaügyi minisztere, amelyben annyira alacsony a munkanélküliség, hogy a többi európai ország biztosan irigyli ezt. A pályakezdők körében például nyolc százalék alatt van, ez Európában a legalacsonyabb arány. Hívná a válságországok fiataljait Németországba?

Ursula von der Leyen: Nézzük meg, hol van a legtöbb munkalehetőség Európában. Észak-Európa országai, Németország, Ausztria vagy Hollandia biztosan tele van betöltetlen álláshelyekkel. Csak Németországban egymillió munkahelyre keresnek embereket, és harmincháromezer helyre keresnek tanulókat, gyakornokokat vagy teljesen kezdőket. A kérdésére tehát ez az egyik válaszom. De ennél is tovább kell mennünk. Különösen a dél-európai országokban élő embereknek kellene élniük a szabad munkaerőáramlás lehetőségével. Ez egy hatalmas értéke Európának, nagyon sokáig küzdöttünk érte. Ezt tudjuk ajánlani a fiataloknak is.

- Szóval ezzel fogná ki a szelet bírálóinak vitorlájából, akik azt mondják, az lenne a legokosabb, ha távol tartanánk magunkat a válságországoktól?

- Azt hiszem, egy olyan helyzetben, amikor hatmillió fiatal elkeseredetten próbál munkát vagy szakmai gyakorlati helyet találni magának, újfajta válaszokat kellene keresnünk erre a kérdésre. Hogy számukra is biztosíthassuk a jövőt. Ha valahol vannak munkalehetőségek, nekik is jó és amúgy is helyes, ha az állástalan a fiatalok valamilyen új ismereteket szereznek. És majd egyszer visszatérnek saját országukba, vagy továbbállnak egy másik európai államba. Inkább találjanak munkát maguknak valahol Európában, mint egy másik földrészen.

- Az elmúlt hónapokban rengeteget cikkeztek a németországi szegénységről – köztük a munkások szegénységéről. Mit gondol a kötelező minimálbér bevezetéséről és a szociális juttatások emeléséről?

- Ami a minimálbért illeti, van tizenkét olyan ágazat az ipari és az üzleti szektorban, amelynél létezik kötelező minimálbér, és jók a tapasztalatok vele. Németországban hagyományosan fontos a szociális partnerség, a szakszervezetek és a munkaadók minden munkaügyi kérdést megtárgyalnak. Éppen ezért ők jobban tudják, hogyan lehet úgy megállapítani a minimálbér összegét, hogy az korrekt legyen, és ne veszélyeztessen munkahelyeket.

- És a szociális juttatások?

- A 2005-től hatályos Hartz IV-szabály alapján a munkanélküliek a havi létfenntartáshoz 382 eurót kapnak. De ennél tovább kell menni, és olyan munkalkehetőségeket kell biztosítani számukra, amellyel visszatérhetnek a munka világába, és gondoskodhatnak maguk fenntartásáról. Ez a német gazdaság helyzetének köszönhetően egyre inkább lehetséges. A munkanélküliség határozottan csökken Németországban. Éppen ezért nem lenne bölcs dolog növelni a munkanélküli segély összegét, ezzel csak távol tartanánk az érintetteket a munkaerőpiactól.

- Ön elkötelezett a női egyenjogúság iránt. Lehet jövője a női kvótának a vezetői állásokban?

- Most van itt az idő, hogy kimondjuk, a nők ne csak a munkaerő nagy részét alkossák, hanem ez legyen így a vezetők között is. Erről szól majd a nagyvállalatok vezetőségében a női kvóta. Míg Németországban a közepes vállalatok vezetői között harminc százalék a nők aránya, csak nagyon kevés nő kerül be a nagyvállalatok igazgatóságaiba vagy más döntéshozó testületeibe. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy a folyamatokat fel kell gyorsítani. Azt hiszem, minden ágazatban megértik, ha kereteket szabunk nekik. 2020-ra a nagyvállalatoknál is nőknek kell betölteni a vezetői helyek harminc százalékát. Tanulmányok igazolják, hogy jobb eredményekre képesek azok a cégek, amelyeknél férfiak és nők is ülnek a vezetői testületekben. Nem azért, mert a nők jobbak lennének, hanem mert teljesen másként reagálnak mint a férfiak, szélesebb látókörrel mérik fel a kockázatokat és az esélyeket is. Ezt a modern felfogást kellene magunkévá tenni Németországban is.

- Engedjen meg egy személyes kérdést. Hét gyermeke van, ráadásul az Alzheimer-kórral küzdő édesapját, a volt alsó-szászországi miniszterelnököt, Ernst Albrechtet is ápolja. Hogyan fér össze a család és a karrier?

- Pályám elején még nyilván nem volt hét gyermekem. De fiatal orvosként én is megtapasztaltam, hogy milyen nehéz megoldani a gyerekek nappali felügyeletét, és milyen nehéz meggyőzni a munkáltatót arról, hogy alakítsuk kicsit rugalmasabban a munkaidőt. Azt hiszem, nekem ez volt a legnehezebb akkortájt. De ugyancsak fontos volt, hogy a férjem, a gyermekeim apja is kérvényezte, több időt tölthessen el a gyerekekkel. Szerintem ezt az anyáknak is kérniük kellene. Úgyhogy remélem, egy napon már nem a nők gondja lesz, hogy miként tudják összehangolni a munkájukat vagy a karrierjüket a családjukkal, hanem a fiatal párok kapnak lehetőséget megoldást találni, és az apák és anyák egy bizonyos kereten belül megtehetik majd ezt. Így rájöhetnek, hogy a legnagyobb feladat és a legjobb dolog Európában: igent mondani a gyerekvállalásra.

- És mit gondol a németországi alacsony születésszámról?

- A fejlett országokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy azokban az országokban, amelyekben sok a jól képzett, iskolázott fiatal – és hál’ Istennek Németország is ilyen – több gyerek születhet, ha biztosítottak a feltételek a család és a munka összehangolására, az anyák és az apák számára egyaránt. Ilyen esetekben ugyanis bátrabban vállalnak a családok második vagy harmadik gyereket. Németországban a család és a munka összeegyeztethetetlenségének nagy hagyománya van. De az elmúlt években történt elmozdulás, jófelé indultak el a dolgok. Azt látjuk, hogy a születésszám csökkenése megállt, de még időnek kell eltelni ahhoz, hogy demográfiai fordulat következhessen be.

- A kormányban – már persze a kancelláron kívül – ön az erős asszony, határozott elképzelései vannak, és eltökélten viszi végig azokat. Mondjuk, nemrég egy ismert német újságíró, Nikolaus Blome Angela Merkelt épp a tétovázás művészének nevezte. Ön jobb kancellár lenne nála?

- Semmiképp sem. Szerintem minden generációnak megvan a maga kancellárja. Az én generációm jól van képviselve: az ország kancellárját az én nemzedékemből Angela Merkelnek hívják. És ha megnézi, hogy milyen kitűnően vezette Németországot nagyon nehéz időszakokban – előbb a gazdasági válság, majd most az euróválság idején – nagy esélynek foghatjuk fel, hogy olyan ember irányítja a kormányt, aki iránt nemcsak hogy nagy a bizalom, de fenntartható politikát is folytat.

- Önnek nem probléma, hogy intenzíven kell kampányolnia a kereszténydemokraták mellett?

- Épp ellenkezőleg. Ez az én pártom. Persze, van, amiért érdemes harcolni, és én ezt a magam részéről nagyon elkötelezetten teszem.

- Például azért, hogy az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket?

- Ez is egy fontos téma, vannak is róla viták, amelyeket valószínűleg ősszel kell majd megvívni. Most egyelőre más témák vannak terítéken.