rendkívüli hír

Ahmadinezsád hagyatéka

Éppen ezt olvassa:

Ahmadinezsád hagyatéka

Betűméret Aa Aa

Mahmúd Ahmadinezsád elnökké választásával új korszak kezdődött Iránban 2005-ben.

A legfőbb vallási vezető, Ali Hamenei és a konzervatív tábor támogatását maga mögött tudva az elnök mandátuma első napjától bírálta elődeit. Népszerűségét kihasználva azzal vádolta őket, hogy nem dolgoztak eleget az országért.

Manapság viszont már nemcsak az ellenzéke, hanem saját táborának néhány tagja is megkérdőjelezi vezetői képességeit.

Egy elemző szerint Ahmadinezsád elnökségének nyolc éve a legrosszabb korszak volt a nép számára 1979 óta.

- Személyében a legfőbb vezető támogatásával egy olyan ember lett az elnök, aki nem tudja, hogyan kell irányítani az országot.Tönkretette a gazdaságot, a külkapcsolatokat és a kultúránkat is – magyarázza Reza Alidjani.

Az atomprogram fejlesztésével Ahmadinezsád elérte, hogy a legfőbb vezető elégedett legyen vele, ezzel azonban elszigetelte Iránt a külvilágtól. A nukleáris programról folyó tárgyalások évek óta nem hoztak eredményt, közben nagyon kemény gazdasági szankciókkal sújtották Iránt.

A nemzetközi színtéren, például az ENSZ közgyűlésén azzal váltotta ki a nyugati országok haragját, hogy őket tette felelőssé a világ minden bajáért. Mindezt nem túl diplomatikus stílusban tette.

- Ahmadinezsád tagadja a történelmi tényeket és összefüggéseket. A nemzetközi fórumokon az alsóbb rétegek nyelvezetét használva megkérdőjelezte a holokauszt tényét, és nem tartotta tiszteletben az ENSZ határozatait.
Úgy állította be magát, mintha képes lenne megoldani a globális problémákat, és lenne programja arra, hogy irányítsa az egész világot. Politikai manőverekkel sikerült megnyernie a szegények és a nyugatellenesek rokonszenvét, ezzel lett népszerű a muzulmán lakosság körében a Közép-Kelet országaiban - magyarázza Reza Alidzsani.

Első elnöki mandátumának végén az ellenzék bízott abban, hogy Mahmúd Ahmadinezsádot el lehet távolítani a hatalomból. A legfőbb vezető támogatása azonban lehetővé tette számára, hogy 2009 júniusában másodszor is elnökké válasszák, ellenfelével, Mir-Huszein Múszavival szemben.

A választások után tömeges tiltakozóakciók kezdődtek, ezeket letartóztatások, gyilkosságok, ellenzéki aktivisták és újságírók tömeges elítése követte. A rendőrség és a paramilitáris alakulatok erőszakkal elfojtották a megmozdulásokat, többször éles lőszerrel lőttek a tömegbe. A felkelésnek nem hivatalos adatok szerint több mint százötven halálos áldozata volt.

Ahmadinezsád azt állította, hogy a választások teljesen szabadok voltak, és újraválasztása “nagy győzelem Iránnak”. Az ellenzéki tüntetéseket jelentéktelennek minősítette, mondván, hogy csupán “néhány porszem” került az utcára.

- Amióta Ahmadinezsád hatalmon van, nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Második elnöki ciklusa és a tüntetések óta pedig az elnyomás, és az ellenzékiek elleni fellépés még keményebbé vált – mondta Abdol–Karim Lahidzsi, Nemzetközi Szövetség az Emberi Jogokért igazgatója.

Az emberi jogokat más területeken is megsértik. Ellenzékieket végeznek ki arra hivatkozva, hogy az ellenségnek kémkednek. Kína után Irán a második ország, ahol a legtöbb a halálos ítélet. Nem erőszakos bűncselekmény esetén is kiszabják, kiskorúakra is, és néha megkövezéssel hajtják végre. A kivégzések 60 százalékát nyilvánosan hajtották végre.

Amióta Ahmadinezsád hatalmon van, tehát 2005-től napjainkig, legalább 2670 embert akasztottak föl a börtönökben, sőt néhányszor nyilvános helyeken, például stadionokban is. Az információk, amelyek a cenzúra ellenére kijutnak Iránból, azt jelzik, hogy az akasztások megháromszorozódtak Ahmadinezsád második elnöki ciklusában.

Az ország gazdaságilag is szenved. Az infláció több mint 30 százalékos volt tavaly, ilyesmire 17 éve nem volt példa. A munkanélküliségi ráta 20 százalék fölé emelkedett.

- Családom három tagjának nincs állása. Azt állítják, hogy nincs munkanélküliség és infláció, az emberek jó gazdasági körülmények között élnek. Ez mind hazugság – mondja egy asszony.

Ebben a helyzetben Ahmadinezsád, akit korábban a legfőbb vezető és a konzervatívok is védelmükbe vettek, fokozatosan elveszíti támogatóit, mert magatartásával szembeszegül az ország vezetőinek döntéseivel.

A leglátványosabb összeütközés a nemzetgyűlésben történt, amikor a kormány tagjai és a parlament csalással, korrupcióval és hatalmi visszaéléssel vádolták egymást.

Már a legfőbb vezető sem támogatja annyira Ahmadinezsádot, mint korábban, nem siet a segítségére. Épp ellenkezőleg, felemeli a szavát az elnökkel és környezetével szemben.

Az elemző szerint Ahmadinezsád lassacskán elkezdte zavarni Ali Hameneit, és ezért bűnhődni fog.

- Nem tisztelte eléggé a legfőbb vezetőt, nem megfelelően viselkedett vele szemben – magyarázza Reza Aladzsani. Ahmadinezsád olyasvalaki, aki nem vállal kockázatot, soha nem volt a fronton az Irak elleni háború idején.

Nem lesz többé hely számára ebben a rezsimben és a politikai életben. Tehát véleményem szerint pénzügyi akciókba fog kezdeni azzal a pénzzel, amit környezetével együtt keresett, és várja, hogy újra hívja őt a legfőbb vezető – mondja Reza Alidzsani.

Ahmadinezsád, aki az ország megmentőjeként mutatta magát, amikor hatalomra került, elveszítette minden támogatóját. , Az irániak elnökségének nyolc évéből főként a gazdasági szankciókra, a szegénységre és az elnyomásra fognak emlékezni.