rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Egyenlő jogokért küzdenek az iráni nők


Insight

Egyenlő jogokért küzdenek az iráni nők

*Iránban a nők hosszú évek óta küzdenek azért, hogy a férfiakkal egyenlő jogok illessék meg őket. Ki tehetne ténylegesen ezért? A kormány? És mi lehetne a nők szerepe a küzdelemben?

Minderről egy feminista aktivistát kérdeztünk, de először következzék egy rövid áttekintés az iráni nők helyzetéről.*

Az iráni törvények úgy tekintenek egy nőre, mint egy férfi felére. A nők nem egyenlőek a féfiakkal. Hosszú évek óta közdenek azért, hogy egyenlő polgári jogok illessék meg a nőket is. Például a válás, a foglalkoztatás, a gyermekvállalás és az utazáshoz való jog tekintetében. A jelenlegi gyakorlat szerint ezek a jogok csak egy férfi mellett illeti meg a nőket Iránban: a férjük vagy az apjuk révén.

Az iráni kormányzati rendszer nem ismer el semmilyen olyan szervezetet, ahol az élvonalban nők tevékenykednek. Az egyenlő jogokért való küzdelem ára nagy. Például Narges Mohamadi egészsége a börtönben romlott meg. Nasrin Sotoudeh tizenegy éves büntetését tölti, továbbá húsz évre eltiltották a jogi praxistól. Bahareh Hedayat szintén hosszú börtönbüntetést kapott.

Minen nyomás ellenére az iráni nők látszanak az iráni társadalomban. Jelen vannak az egyetemeken, a demonstrációkon, a munkaerőpiacon, sőt még a nemzetgyűlésben is politikusként. Kampányokat indítanak, mint például az “Egymillió aláírás” elnevezésű petíció, ami a törvény megváltoztatását követeli. Ahogy az aktivistáik erősödnek, a rendszer igyekszik korlátozni jogaikat. Példaként említhető az a törvény, amelyet Mahmud Ahmedinezsád kormánya terjesztett be. Ez nem engedi a 40 év alatti hajadon nőknek, hogy külföldre utazzanak az apjuk vagy fiútestvérük engedélye nélkül. Különös módon a női képviselők is támogatták ezt a törvényt.

Paradox módon a kormány leszállította a szavazás korhatárát a nők esetében is 16 évre, azonos módon a férfiakéval. A szavazást követően a jelöltek, akik a nők helyzetén javító programot ígértek, elfelejtik teljesíteni kötelezettségvállalásukat a 77 milliós népesség 49 százaléka felé.

Hogy a nők miként érhetik el jogaikat, és közdhetik le a jelenlegi akadályokat, erről kérdezte az Euronews Mansoureh Shojaee nőjogi aktivistát, aki a londoni Pen society tagja.

*Euronews: – Új választások előtt áll Irán. Nők nem regisztrálhattak elnökjelöltként. De mint szavazók, remélhetik, hogy képesek lesznek az érdekeiket érvényesíteni?*

Mansoureh Shojaee: – Először is szeretném megköszönni a figyelmet, ami a választások kapcsán az iráni nők helyzetére irányul. Tény, hogy az alkotmány 115-ös cikkelye értelmében nő nem jelöltetheti magát elnökként. Különösen 2005 óta a nőkért küzdő aktivisták minden választáson ellenezték ezt. Minden választáson elmegyünk szavazni, mert úgy véljük, hogy az urnába leadott voks a minket illető jog gyakorlása. A tehát nők, miközben bírálják az őket ért megkülönböztetéseket, várják a választások után, hogy megvalósul-e valami a céljaikból. Hogy mennyire lesznek a jövőben is aktív szavazók a nők, az attól függ, hoznak-e változást az általuk leadott szavazatok.

*Euronews: – Milyen akadályokat kell legyőzniük a nőknek Iránban jogaik érvényesítéséhez?*

Manoureh Shojaeed: – Törvényi megkülönböztetés akadályozza meg ebben a nőket. Hogy ezeket a jogi gátakat ledöntsük, a nőkért küzdő aktivisták mindig hangoztatták ellenérveiket, békés módon. Akadnak sikerek, volt, amit már el tudtunk érni. Mindig is voltak kihívások az aktivisták számára a törvényhozókkal szemben.

*Euronews: – Mit ért azon, amikor arról beszél, hogy az iráni nők a jogaikért küzdenek?*

Mansoureh Shojaee: – A legfontosabb a nőmozgalom számára, ami újfajta szerveződés az iráni társadalomban, hogy elérjék a törvények megváltoztatását, amik a nők jogait korlátozzák. Az összefogott tevékenységük és kampányaik révén el tudták érni, hogy követelésüket meghallgassák hivatalos körökben. A társadalom tisztában van ezzel. Lehetővé kellene tenni, hogy szabadon és nyugodtan tartsanak előadásokat, írhassanak publikációkat, és tarthassanak kapcsolatot hivatalokkal, hogy a nők folyamatosan kommunikálhassanak a parlamenti képviselőkkel. Lehetővé kell tenni a párbeszédet a törvényhozókkal és a kormánnyal a követelésekről. Ez által azt reméljük, el lehetne érni a törvények megváltoztatását. Máskülönben megmarad a nők számára az örökös küzdelem.
Az egyenlőség iránti igényt ki kellene terheszteni, és békésen, okosan kell küzdeni a követelésekért. A nőknek jogukban áll tiltakozni a törvényi megkülönböztetés ellen. A hivatalban lévőknek felelősségteljesen kell fogadni a követeléseket, hogy a patthelyzet megoldódjon. Ez elősegítené az egész társadalom békés fejlődését, sokat javítva a nők helyzetén.