Korabeli hangszerekkel, szoprán helyett mezzoszoprán címszereplővel, a szerző eredeti, kézzel írt kottái alapján állítják színpadra Salzburgban Vincenzo Bellini operáját, a Normát.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon Bellini operájának, a Normának egy új változatát mutatják be. Cecilia Bartoli verziója visszatér a zeneszerző eredeti elképzeléseihez.
- A huszadik századi előadásokban nehéz volt kimutatni az emberi gyengeséget, ez nem volt megszokott – mondta el az Euronews-nak Cecilia Bartoli operaénekes. – A főszereplőt meglehetősen hideg nőnek ábrázolták, Pollione iránti szerelme nem volt egyértelmű. Ebben a színpadias, új és neorealista változatban Norma egyben szerelmes asszony is. Szenvedélyes, szerelmes, törékeny asszony. Norma törékenysége határozottan új elem a szerep értelmezésében.
Norma gall főpapnő. Nem elég, hogy titokban népe ellenségét, a római Pollionét szereti, akinek suttyomban két gyereket is szült, ráadásul a szerelemben riválisa is akad: fiatal barátnője, Adalgisa. Mindez természetesen csak tragédiával végződhet. Az először 1831-ben színpadra állított opera virtuóz énektechnikát követel a címszereplőtől. A huszadik századi változatokban olyan legendás szopránok énekelték Normát, mint például Maria Callas vagy Montserrat Caballé
Az operának a salzburgi tavaszi és nyári fesztiválon játszott új értelmezésében a két női szerepet újra az eredeti elképzelés szerint osztották ki. Normát nem szoprán, hanem mezzo-szoprán énekesnő, Cecilia Bartoli alakítja. A kritikai feldolgozásban Bellini korának hangszerein játszik a zenekar, a kottát a szerző eredeti kézirataiból állították össze. Mindemögött komoly zenetörténeti kutatások állnak.
- A Norma a mi szempontunkból különösen problematikus. A kotta első kéziratát nagyon gyorsan írta Bellini, sok benne a javítás – magyarázta az Euronews-nak Giovanni Antonini, az előadás karmestere. – Viszont vannak más források is. A zenetörténész próbálja kihámozni, milyen lehet a legautentikusabb változat, mert most azt próbáljuk létrehozni. Mindent, amit a kutatásaink során megtudtunk, minden egyes hangot eljátszunk. Semmit nem hagyunk ki. Ez is ritka, mert általában azért vágunk ki részeket, hogy ne terheljük túl az énekest. A korábbi előadásokban még a legnagyobb sztárok esetében is szükség volt ilyen beavatkozásokra.
- Igyekeztünk a lehető legjobban megvalósítani a kottában leírtakat – mondta Cecilia Bartoli. Bellinit preromantikus szerzőként értelmeztük, a zenéjét úgy játszuk el, hogy az közelebb áll Mozarthoz, mint Puccinihez.
Giavanni Antonini karmester Cecilia Bartolival, az elismert mezzoszopránnal fogott össze, hogy új felfogásban állítsák színpadra Vincenzo Bellini operáját, a Normát. A mű kritikai változata visszatér a szerző eredeti, 1831-es kéziratához. A karmesterrel készült olasz nyelvű interjúnkból megtudhatja: mindez többet jelent annál, hogy a zenekar tizenkilencedik századi hangszereket használ.