rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A kiábrándultság Európája?


Insight

A kiábrándultság Európája?

Ma tartják Európa napját az unióban, ezért az Euronews is kihasználta az uniós intézmények nyílt napját, átvéve kicsit Európa ritmusát. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy miközben sokat hallani manapság a kiábrándultságról az EU kapcsán, az uniós állampolgárok mennyire érzik még mindig Európa részének magukat?

Ezen a napon minden évben nagyjából 18 ezren lépik át az európai intézmények kapuit, hogy megpróbálják megérteni az unió működését. – Nem tudom, mennyire érdekli a polgárokat Európa mostanában a sok túlkapással, a problémákkal – mondta egy belga férfi, aki az Európai Parlamentbe látogatott el a nyílt napon. A tőle nem messze beszélgető olasz fiatalok szerint számukra az Európai Unió a mobilitást jelenti – de csak bizonyos keretek között. Ha arról van szó, hogy vajon dolgozhatnak-e itt egyszer, nincsenek illuzióik. – Nem várunk nagy dolgokat a mostani helyzetben. Valószínűleg sosem fogunk magas beosztást elérni itt.

Sokakat érdekelt az Európai Tanács épülete is. A Tanács, ami a 27 tagországot képviseli, megmutatta a közönségnek azt a termét is, ahol a nagy döntések születnek az uniós csúcsokon. A látogatók közül sokan kritikusan álltak a témához. – Ez az épület mindig zárva van. Miért? Ki kéne nyitni, hogy akkor is nyitva legyen, ha nincsenek itt a televizió kamerái. Ez segitené a párbeszéd kialakítását az emberek és az unió között, és vitára késszé, nyitottabbá tenné Európát. De addig még nagyon sok munka van hátra – magyarázta egy másik látogató.

Könnyebben elérhető európai központ – ezen dolgozik Yacine Kouhen kommunikációs szakember is, de a saját stílusában. Eurobubble – magyarul Eurobuborék – című internetes sorozata a második vonalban dolgozó eurokraták mindennapjait mutatja be. Szerinte Európa népszerűsítéséhez a mostanitól eltérő kommunikációra volna szükség. – Nagyon nehéz eladni Európát, hiszen az unió nagyon rendezetlen. Alternatív kommunikációval viszont mutathatnánk valami újat a világnak.

Matthieu Lietaert filmrendező, aki nemrég a brüsszeli lobbistákról írt könyvet, leginkább a demokratikus deficit, vagyis amiatt aggódik, hogy a polgárok egyre inkább kivonják magukat a demokratikus döntéshozatalból. Lietaert ezért nemrég blogot inditott, hogy állásfoglalásra bírja az embereket az európai ügyekben. – Ma minden Brüsszelből jön, felulről, ahelyett, hogy fordítva lenne, és a tagországokból indulnának útjukra a kezdeményezések. Pedig erre lenne szükség ahhoz, hogy többen részt vegyenek a döntések meghozatalában.
A témáról később Robert Manchin, a Gallup Europa ügyvezető igazgatója is nyilatkozott az Euronewsnak, íme a vele készitett interjú.

- Az önök cége közvéleménykutatással foglalkozik. Két trendről szeretném kérdezni: az első az emberek bizalma az unió iránt, ami 2007 óta jelentősen – 24 százalékkal – csökkent. Másrészt az európai választásoktól távol maradók aránya is folyamatosan nő, legutóbb 57 százalékot mértek. Hogyan jutottunk idáig?

R.M.: – Ez a polgárok rossz közérzetének a jele. Rájöttek arra, hogy amíg ők bíztak az intézményekben, és abban, hogy azok képesek eredményeket elérni, ezek a szervezetek mégsem tudták azt nyújtani, amire az embereknek szükségük volt. Vagyis biztonságot, a problémák megoldását, miközben a válság erősen kikezdi az európai eszmét is. “

- Az embereket az is aggasztja, hogy a nemzeti kormányok most már nem késlekedhetnek tovább a megszorítások bevezetésével, és sokan Európát hibáztatják emiatt. “

R.M.: – A világban igazából a piacok diktálják a feltételeket. Az emberek rájöttek erre, és arra is, hogy a kormányok mozgástere jóval szűkebb, mint ahogy azt ők magukról állították.

- Az Európai Bizottság eközben beismerte, hogy a megszorításokkal túl messzire mentek, és fékezni kell a kiadáscsökkentést. De a módszer lényegét ettől még nem vitatják. Elegendő lesz ez az elégedetlenség és a populizmus megfékezéséhez, amit szintén a megszorító politika táplál?”

R.M.: – Ha közpénzbol mentenek meg olyan, magánkézben lévő intézményeket, amelyeket a közvélemény a problémákért okol, akkor ez aláássa a megszorító politikát is – aminek egyébként sincs semmilyen támogatottsága.

- Mi a helyzet a populizmus terjedésével?

R.M.: – A politikai közép mindenütt veszít a támogatottságábol Európában – és itt nem csak a perifériáról van szó, amiről a média előszeretettel beszél. Hanem Olaszországról, az Egyesült Királyságról és akár Németországról is, ahol az ilyen mozgalmak a friss felmérések szerint akár a parlamentbe is bekerülhetnek. “

- Tehát ön szerint ez a trend fog folytatódni?

R.M.: – Teljes mértékben.

- Jövőre európai választások lesznek. Sokak szerint demokratikusabbá lehetne tenni Európát, ha minden európai párt jelöltet állítana a Bizottság elnöki posztjáért. Ön szerint ez valóban szavazásra késztetné az embereket?

R.M.: – Tegyük fel, hogy olyan jelöltet indítanak, akit korábban soha nem választottak meg semmilyen tisztségre és mondjuk egy kis országból jön. Nem hiszem, hogy ez hirtelen izgalomba hozna 400 millió embert. Másrészt, a megfelelő jelölt kiválasztása szintén kérdéseket vet fel. Vajon az emberek megszavaznának egy német jelöltet? Vagy egy franciát?

- Tehát ön szerint még mindig a nemzeti logika mentén gondolkodunk?

R.M.: – A választások mindig is nemzeti szinten számítottak a leginkább. Az emberek mindig azt nézik, jó ez nekünk itt, helyben? Nekem, a családomnak hasznos lesz ennek a jelöltnek a megválasztása? Az uniós választások soha nem egy idealisztikus, föderális Európáról szólnak.